Tündérhegedű

á

A TK hatodik szülinapjára

á

Tian Olivera Raanusz

á

Szerelmemnek

Bús téli reggelen
Lady Matrix
útvesztőjében bolyongva
találtam Rád.

Derűsen ragyogtál
Játékra csábítottál
Meg nem unnám soha.

Arany-fekete Úrnőm!
Engedd, hogy örökké szolgáljam földedet!
Születésed napjára
fogadd el méltatlan köszöntőversemet!

á

Seaghan Cutha

á

Félelf, félúton

Völgyzugolyban tündekert,
Benne ül egy bús félelf
Apja király volt egykor,
Anyja messze kóborol

Mesék kora, rég lejárt,
Legendájuk múltba szállt
Az idő még pereg tovább,
Mordorban szunnyad a láng

Nem pendül meg ma a lant,
Bárdok nyelve hangtalan
Középföldén sok a hant,
Rablánc csörög Gondorban

Ködbe borult alkonyon,
Szürke már a Fehér torony
Nincsen otthon, nyugalom,
S nem jön szemedre álom

Kelet űzte borzalom,
Érkezett kalózhajón
Nem emészti semmi gond,
Elrágcsál a csontokon

Nem terem hős, várfokon,
Korcs emberfaj behódolt;
Előtte még néhány domb,
Szürkerévből lesz kiút!
-Talán...

á

Hajnali Hold

Hajnali fák rácsa mögé
Zárva a telihold,
Kék-rózsaszín fátyol alatt,
Alszik minden halott

Arany-narancs keletről jön,
Öreg nyárfák fáznak,
Amikor az ezüst-ködön,
Táncolnak az árnyak

Téli hajnal fagyj meg bennünk,
Múljanak az átkok;
Olvadjon fel az életünk,
Ébredjetek álmok!

Színes fények énekelnek
Lelkedben, ha óvod,
Jégvirágos birtokodon,
A kristály-koboldot

Hajnali fák rácsa mögül,
A telihold ránk ragyog,
Feloldódik az életünk,
Ébrednek az álmok!

á

Fonixto

á

Ima

Fehérfa temploma,
csillagos kupolád
boruljon Rá lágyan!

Reggelnek sugara,
csókold meg Őt,
csókold helyettem is!

á

Seaghan Cutha

á

Az Úr Kertjéből

Életed, az Életből,
Homokszem a Földjéről

Elméd, ha száll felhőkről,
Virágszirom a Kertjéből

Ha távolodsz az Időtől,
Vétket kaszál lelkedről

S ha elbújsz minden elől,
Te is elmúlsz, névtelenül!

á

Fonixto

á

Életem

Szolgáltam az égit,
szerettem a régit!
Az egyik az csoda,
a másik az örök,
ha van feltámadás
hozzá visszajövök!

á

Medalion kisasszony

á

Egy nap és egyetlen ébredés
Tucatnyi pislogás ,lassú derengés
Száz kedves ,szép szó és vidám pillanat
Ezernyi érzelem tarkítja lelkemet
Millió színe ,így vonz a napnak
Ezt kívánom én is hát ,
Kezdj vidáman a napnak

á

Linkoci

Serintemis dala

Szegény főnix madár,
hiába a lángja,
nincsen fészke, párja,
nincs neki tojása!

Nincsen anyja aki
gyengéden szeresse,
apja,ki nevelje,
parázzsal etesse.

Nincsen szeretője,
hiába a lángja,
egyedül lép fel az
élet máglyájára!

á

Pókhasú Paul

//Babits Mihály: Messze... messze... című verse "thrillionsosítva"://

Távolrév. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Ötbánya. Törpök, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Lent barlanglakok, fent jégmező:
Harapni friss a levegő.

Sziklaöböl. Szirtek, régi rom,
Ködöt pipáló világítótorony,
A lég sürű, a föld kopár.
Tenger, szikla, fenyő, gyopár.

Pormeder. Tikkadt fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Homokkút homokja fölbuzog,
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Nagy istenek! Köszönjük kegyetek,
hogy ezt mind-mind Corvusra tettétek!

á

Maledar Gren Ehodiak

Esőkönnyek

Ha egy tündér szívét
meghatódottság járja át
Az utcákat az égiek is
könnyekkel locsolják

á

Azurio

Ha elindulok majd...

Ha elindulok majd,
nem kell hátamra zsák,
a gyöngyöt lelkem
kagylóhéjába zárom,
ha elindulok majd,
nem egyedül megyek,
te leszel a párom!

á

Sean balladája

Vágtass lovam, Szikra
Vágtass át a völgyeken
Vágtass lovam, Szikra
Túl a képzeleten.

Vágtass lovam, vágtass
Át a kristályvizű patakon
Át a kerek erdőn
Át a sötét árnyakon.

Vágtass lovam, vágtass
Egyenesen a nap felé
Át a magas hegyeken
Előre a fény felé.

Vágtass lovam, vágtass
Át a ragyogó csillagon
Túl a sötét éjszakán
Át a fényes nappalon.

á

á

Azurio balladája

Vágtass lovam Kódex,
el ne fogyjon erőd,
míg csak el nem érjük
Karavánpihenőt!

Repülj lovam, repülj,
pegazus szárnyakon,
túl a Valóságon,
túl Néma Árnyakon!

Repülj lovam, repülj,
röpítsen Képzelet,
hogy Megtalált váljék
abból, ki Elveszett!

És ha lába elé
borul a Nagy Kérő,
Megtaláltból ő lesz
majd a Hazatérő!

á

á

Azurio

a

Terminus

Nincs már mérce, nincsen léc,
drágakővé lett az érc!
Nincsen harag, nincs rossz féltés,
csak a gyémántfényű érzés...
szeretlek!

á

á

Csillaghajú mátkám (kalendilpályázat)

á

á

Arusz Raanusz

Lánglelkű költők, ügyeskezű rímfaragók!
Köszöntsük az Elfek havában a tündék csodálatos népét!

Vers-versenyt hirdetek, amelynek első témája:

Csillaghajú mátkám

á

á

Tercio Adon

á

Csillaghajú mátkám
Szép szemű madárkám
Megszólítlak téged
ezer és egy szóval
Dicsérem szépséged
verssel és dallal
Elmondanám én mit
szívem harsog rólad
De szavaim elhalnak
ha szemem láthat
Kérlek hát olvasd el
szavaim e versben
Kérlek rá válaszolj
te is egy versben

á

Faelyn a dalnok (Páholyon kívüli)

á

Csillaghajú mátkám

/emlék egy kurtizánra/

Mennybeli ajándék, ahogy közénk szálltál!
Egyik este, mikor a sarkon álltál.
Ruhád díszes, mint egy cifra ágytál,
Melybe nemrég belehánytál.

Hajadban csillagok ragyogtak
Benne tetvek gagyogtak.
Csillogó szemeid keresztbe álltak,
A levegőbe bűzgalambok szálltak.

Megláttalak, ahogy ottan álltál,
A szádból pedig csorgott a nyál.
`Az éjszakáért csak pár arany az ár.`
`Prostitúcióért egy hét fogság jár.`

á

Burbi

á
Csillaghajú Mátkám...
~az én egyetlen rózsaszín ruhás Burbibabámhoz:)~

Csillaghajú Mátkám,
Édes kis babácskám,
Apró mosolyka van
Arcocskád kis zugán.

Csillaghajú Mátkám,
aki mindig vársz rám,
a polcomon ülve,
és úgy vágyódsz hozzám.

Játszanék én véled,
amikor csak kéred,
egész reggel s este,
Burbi odaréved.

Elfoglalt vagyok én,
Ne nézz búsan felém,
Nem tudok babázni,
Csakis a hétvégén.

Csillaghajú Mátkám,
Egyetlen babácskám,
a hajadban lepke,
amely mindig vár rám.

Mátkám, csillaghajad
mindig fénylő marad,
És a gazdád, Burbi
soha el nem feled!

á

Páholyostekka

á

Pályázatra

Csillaghajú mátkám
Kulacsba talált rám!
Figyelj részeg disznó
Megdöglött az ártán!

Nem ártán az asszony,
ezt mindenki tuggya,
fehérnép eszibűl
csak ennyire futtya?

Mondok neki bölcsen,
mint tanult katona,
kinek korsajából
kifogyott a bora,

Nem ártán az némber,
annak neve ártány,
hogy roggyon rád rögvest
a fekete járvány!

No, így tanítgattam,
míg végre fizetett,
egy nagykupa abbúl
egészen kitelett,

megittuk hát ketten,
ő hazavezetett
ez aztán a bódog
hitvesi szeretet!

á

Azurio

á

Csillaghajú mátkám

Borulj rám, gyöngyöző
hajad legyen egem!
légy a szívverésem,
légy a lélegzetem!

Légy szájamban a nyál,
testemnek harmata,
gyönyöröm utolsót
lobbanó sikolya!

Légy takaróm, párnám,
csillaghajú mátkám!

á

Dromedar

é

Csillaghajad fond varkocsba,
nyakad ívét ne takarja,
ne takarja, ne titkolja,
szemem kedvére csókolja,
s ha eltelt a szemem vele,
dőlj a karjaimba bele,
szám is fusson, csókot ontson,
fürge ujjam réklit bontson,
a fene a sok szalagba,
mennyi kötés...a haragba!
széthasítjuk, nincs most idő,
mert a vágyam követelő,
kicsomagol, körbecsókol,
jaj meghalok ennyi jótól,
meghalok a a karjaidban,
s ha mámor majd elillan,
feltámadok megint újra
Csillaghajadra borúlva!

á

Serintemis (pályázatgyőztes)

á

[pályázatra, szereplíra :)]

hajadba fontad a fényt
és benne ragyog
ránéztem egyszer rég
és fogja vagyok

szemedben rejlik a kulcs
ott a titok
s kihunytak fölöttünk mind
a csillagok

á

Arusz Raanus

A ~ Csillaghajú mátkám ~ verspályázat nyertese: Serintemis!
*hirdeti a kalendil páholynagy lendületes, eredeti vonású kézírása*

Mégpedig azért, mert ennek van leginkább az elfek világára emlékeztető hangulata.

*rányomja az optimistán néző, szárnyas teknősbékát ábrázoló pecsétet*

á

á

Dromedar

á

Sáncőr dal

á

Sánckapitány sejhaj, ha felül a gwuffjára!
Mire gondol sejhaj, a babája muffjára!
Szép legény a sáncőr, halilhalihaj!
Folyjon a szederbor, attól víg a dal!

á

á

Breas Ecne

á

.Simogatva

Egy ujj simít, aprón, finoman,
a lány arcán mosoly, pirosan.

Két ujj simít, kíváncsin, kérően,
pislog a fiú, vakmerően.

Három ujj simít, játszva, bogarászva,
mozdul a lány, halkan kuncorászva.

Négy ujj simít, forrón, hevesen,
nyomát csókolja a fiú kedvesen.

Simít a tenyér is, mindenhol, akarva,
fonódik a testek szája, lába, karja.

á

á

Linkoci

á

A főrumiszter dala

á

Gyere lányka, hogyha hívlak!
A hegedűk nekünk sírnak!
a kisbutykos nekünk kotyog,
ezer gyertya lángja lobog!

Tündérhegedű, édes keserű
daloddal ringasd a lelkünk!
Tündérhegedű, tündérhegedű,
ne hagyd, hogy múljon szerelmünk!

á

á

Breas Ecne

á

Napszínű

á

Napszínű a bárányfelhő,
és smaragdzöld a legelő;
itt az ifjú, itt a lány:
szénában, egymáson heverő.

Odafönn forr az ég,
és a vihar messze még;
egymást öleli a két alak:
édes-forró a közelség.

Dördül, gördül a felhő,
langyosan éled az eső;
fut a fiú, fut a lány:
kéz a kézben, fát kereső.

Holdszínű a bárányfelhő,
és vizes-szürke a legelő;
itt a fiú, itt a lány:
ázottan, vállukban remegő..

á

á

Azurio

á

Szabadon

á

Szabadon száll,
bármit talál,
neki szól most az ének!

laza a váll,
hazatalál,
örül a jónak, szépnek!

Nem köti már,
semmi határ,
vígan száll most az ének,

daloljatok,
nincs viasz már,
daloljatok szirének!

á

á

Lappánybéli víg napok

á

Két dudás egy csárdába!

á

Aldatrin di Casian

á

Szép a mulatság jó kóma
Menjünk a lappányba pár napra
Együnk igyunk napestig pajtásom
Merüljünk vigasságba barátom
á
- Pár aranyat megér-e e nóta ?
Ne fukarkodj barátom a jóra
Énekelj hát most itt velem együtt
Vigadozzunk míg kitart a kedvünk

á

Linkoci

á

Hé koma, nyúzzuk a húrt!
ürüljön korsó és teljen a pult!
étel is kerüljön tálkába, mert...

á
két dudás van most egy csárdába!

á

Nevess tündér,
pezsdüljön vér,
pördüljön a szoknya!
á
Bomoljon a
omoljon a
lányok könnyű kontya!

á

Aldatrin di Casian

á

Két dudásnak hangja szóltja a hölgyet
Vaj a szépasszony mit akarhat többet ?
Szép selymet finomat ?
Lovagot nemegyet ?
A dalnokok dalánál mért akarna többet ?
á

Linkoci

á

Hej te buta dalnok,
nem tudod, mit akar?
pedig sejteti ám,
a ruha mit takar!
á
Lobog ott a tűz
a szerelem nagy tüze
attól lesz a férfi
népnek forró füle!

á

Aldatrin di Casian

á

A szép női szívek
gyors ritmust kedvelik
A dalnokot ki
szemükbe fényt derít
á
Pergő dobolást
gyorsuló tempót
perzselő hangot
és vidám virtust

á

Linkoci

á

Ha egyszer elmégy,
elmegy a hold,
elalszanak a csillagok,
véget érnek, véget akkor,
nem jönnek többé víg napok...
á
Megáll a szél,
nem zizzen levél,
nem csobban hal a tóban,
nem talál majd a dalnok sem
örömet többet szóban...
á
De amíg élsz,
kezem fogod,
forog a vén világkerék,
ketten vagyunk, ez ami jó,
ketten vagyunk, ez ami szép...